Ön itt van: Névadóink Zsivotzky Gyula

Zsivotzky Gyula

E-mail Nyomtatás

 

Zsivotzky GyulaZsivotzky Gyula (Budapest, 1937 – Budapest, 2007) - olimpiai bajnok atléta, sportvezető, testnevelő tanár, edző; a Nemzet Sportolója, a XX. század atlétája; a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének, bizottságainak tagja/elnöke.

Zsivótzky Gyula 1952-ben a Kiskunfélegyházi Vasasban kezdte nagy ívű atlétikai pályafutását, majd a Testnevelési Főiskola SE és az Újpesti Dózsa kalapácsvetője volt. A magyar válogatottban 1956-tól 1973-ig 57-szer szerepelt. Négy olimpián vett részt, az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián ezüstérmet-, az 1968. évi mexikóvárosi olimpián olimpiai bajnoki címet nyert.

1962-ben Belgrádban Európa bajnok, emellett kontinens bajnokságon még szerzett ezüst/1966 Budapest és bronzérmet is/1958 Stockholm. Főiskolai Világbajnokságon háromszor állhatott fel a dobogó legfelső fokára, de volt Universiadén ezüst- és bronzérmes is. Kétszeres Európa válogatott és angol bajnok volt.

Zsivótzky Gyula a kalapácsvetés világcsúcsát kétszer: 73,74 m (1965) - 73,76 m (1968); az Európa-csúcsot ötször javította meg. Első világcsúcs javításakor közel két és fél méterrel szárnyalta túl az addigi legjobb eredményt. Országos rekordot kilencszer ért el. 1958 és 1970 között tizenhárom egymást követő évben győzött a magyar bajnokságon. Ő volt az első 70 méter felett teljesítő magyar kalapácsvető.


1973-ban a TF-en középiskolai testnevelői tanári és középfokú edzői diplomát szerzett.
Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének, a MOB sportolói bizottságának, a Sportsegély alapítvány kuratóriumának. Vezetője volt a MOB Hagyományőrző Bizottságának; tagja volt a Halhatatlanok Klubjának és a Nemzeti Sporttanácsnak; a Mező Ferenc közalapítvány kuratóriumi tagja, majd elnöke. Az UTE elnökhelyettesi feladatait két éven át látta el.
1994-től a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, 1999-től a szervezet alelnöke; 1995-től a Magyar Atlétikáért Alapítvány kuratóriumi elnöke volt.

Zsivótzky Gyula egyedülálló versenyzői és sportvezetői pályafutását elismerések sora fémjelzi.  Többek között kétszer volt az Év magyar sportolója (1965,1968); megkapta a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem Arany fokozatát (1975); tagja volt a Halhatatlanok klubjának (1995); elismerték a MOB olimpiai aranygyűrűjével (1995).
Kitüntették A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével (1997); IAAF érdemrenddel (1997); a MOB-érdemérmével (1998);  az Évszázad magyar atlétája címmel (1999). Megkapta a Magyar Örökség díjat (2000) és a Nemzet Sportolója elismerést (2004). Beválasztották a világ XX. századi száz legjobb atlétája közé (IAAF). 1997-ben Balatonfenyves, 2000-ben Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották.

Két fia közül a VB és EB dobogós, országos csúcstartó Attila tízpróbázó sportpályafutását, eredményességét edzőként is nagymértékben segítette.